Kontroll2018-03-21
Az alábbiakban nem a híres magyar filmről lesz szó, hanem egy olyan jelenségről, amely sokak életében előfordul.
Adódhatnak olyan helyzetek az életünkben, amelyek fájdalmasak, nehezen küzdünk meg velük, szorongást okoznak. Ilyenek lehetnek például olyan családi események, mint a szülők válása, egy szeretett családtag elvesztése, egy közeli rokon megváltozott élethelyzete (pl. munkanélküliség, alkoholizmus). A kiemelt példák olyan fontos, szeretett emberekkel esnek meg, akik nagy hatással vannak ránk, az életünkre. Azokkal történik baj, akiktől védelmet, támogatást várnánk, amit az adott helyzetben nem kaphatunk meg.
Ilyenkor megeshet az, hogy azt érezzük, bármit is teszünk, nem tudjuk befolyásolni az eseményeket, nem vagyunk képesek megbirkózni velük. Bármennyire is szeretnénk változtatni a helyzeten, nem vagyunk képesek rá. Mivel a rajtunk kívül álló történéseket nem tudjuk kontrollálni, elkezdünk olyan dolgo(ka)t keresni, amin keresztül azt érezhetjük, hogy mi irányítunk. Ilyen lehet például a testünk.
Néhányan kemény edzésbe kezdenek, már-már túlzásba esve róják a köröket a futópályán vagy emelik a súlyt a konditeremben. Néhányan az étkezésükön keresztül próbálják a kezükben tartani az irányítást: speciális étrendet kezdenek követni (pl. vegetáriánusok lesznek vagy liszt és cukor nélkül kezdenek étkezni), vagy kemény fogyókúrába kezdenek a kalóriákat számolgatva. Innen pedig már csak egy lépés vezet az étkezési zavarok sok-sok fajtájához, csak a két leggyakoribbat említve, az anorexiához és a bulimiához.
Nem csak a testünk kontrollálásáról lehet szó, hanem a gondolatok irányításáról, eltereléséről is. Megeshet, hogy ezek az emberek a munkába, tanulásba menekülnek. Igyekeznek maximálisan teljesíteni, ezen keresztül maguknál tartani a kontrollt, saját kezükben tartani életük alakulását. Mert tudják, látták, hogy az kicsúszhat az ember kezéből.
Fontos, hogy tudjuk, a kontroll bizonyos tekintetben jó dolog: biztonságot, önbizalmat adhat, azt az érzést, hogy egyedül is képesek vagyunk szinte bármire. Ez az érzés ugyanakkor el is távolíthat másoktól. Nem lehetetlen átesni a ló túloldalára, és próbálni az irányítást mindig saját magunknál tartani. Az is megtörténhet, hogy ezek az emberek a szokásaik rabjává válnak, beszűkül az életterük. Ha ez így van, egyre nehezebbé válik az, hogy valakit közel engedjenek magukhoz, és segítséget kérjenek.
Bármilyen furcsa is, ezeknek a tüneteknek lelkünk öngyógyítása a céljuk, megküzdési módokat jelentenek. Addig, míg nincs egészségkárosító hatásuk, hasznosak is lehetnek. Ha viszont egyszer megjelentek, és tartósan fennmaradnak, nem könnyű (de nem is lehetetlen!) tőlük szabadulni. Első lépésként fontos annak tudatosítása, hogy aki nem kér segítséget, annak nem is lehet segíteni. Nagyon fontos, hogy ha felismertük a helyzetet, tudjunk, megtanuljunk segítséget kérni, akár a környezetünktől, akár egy szakembertől. Egy pszichológus segítségével képessé válhatunk kiengedni az irányítást a kezünkből, ha már nincs rá olyan nagy szükségünk.